Baja logo with dove

 

Isten kegyelmébõl ma Magyarországon közel 20 városban mûködik Golgota Gyülekezet. Isten sok magyar hívõt és több misszionáriust hívott el az ezekben a gyülekezetekben való szolgálatra. A munka folyik tovább, imádkozó szívvel állandóan abba az irányba megyünk, amerre az Úr indul és indít bennünket. 

Reméljük, hogy amint az alábbi sorokat olvasod, az Úr Téged is közbenjárásra buzdít majd ezért az országért, melynek olyan nagy szüksége van a Mindenható kegyelmére és gyógyító érintésére. 

Így kezdõdött...

1990-ben Brian Brodersen pásztor (aki akkor a kaliforniai Vistában mûködõ Calvary Chapel pásztora volt) missziós útra érkezett Jugoszláviába, majd Magyarországra. Az evangelizációs csoporthoz csatlakozott egy magyar pásztor, aki a kommunizmus ideje alatt szolgált, és tevékenysége miatt még a börtönt is megjárta. A tengerentúlról érkezõ keresztények õszinte hite és a szolgálatuk látható gyümölcsei magukkal ragadták. Isten örömhíre – miszerint a Fiút nem azért küldte, hogy elítélje a világot, hanem, hogy megtartassék a világ Õáltala –  jó talajra hullott.  Ez a magyar pásztor hívta az amerikai Calvary gyülekezetben szolgálókat Magyarországra, hogy az ország déli részén, Baján hirdessék az evangéliumot. Hát, így kezdõdött...

Brian megkérte Greg Opeant (aki akkor a kaliforniai Redlandben mûködõ Calvary Chapel ifjúsági pásztora volt), hogy utazzon Magyarországra, és derítse ki, vajon milyen tervei lehetnek itt Istennek. Rod Thompson (aki akkor az ausztriai Calvary Chapel konferenciaközpont vízvezeték-szerelõje volt, és aki késõbb a kastély és konferenciaközpontban folyó szolgálatokat vezette) csatlakozott Greghez, és 1991 telének végén Magyarország felé vették útjukat. Nem beszéltek egy szót sem magyarul, nem ismertek itt senkit, és fogalmuk sem volt arról, hogy Isten milyen új, friss terveket tartogatott saját maguk, illetve a sok leendõ magyar hívõ számára.  

Akkoriban alig volt a nyugat hatása érezhetõ az országban, különösen délen. (Az utolsó orosz katonai osztag, ami történetesen éppen Baján állomásozott, éphogy egy hónappal Greg és Rod érkezése elõtt hagyta el az országot). Maga a tény, hogy külföldiek voltak, valahogy vonzotta a misszionáriusokhoz az embereket.  Ahogy valakivel valamilyen okból kapcsolatba kerültünk, azt kérdezték: „Mi szél hozott ide Magyarországra?”, így azonnal adott volt a lehetõség, hogy Krisztus evangéliumáról lehessen beszélni. Hamarosan kialakult egy kis közösség, ahol mindenki egyenként átadta az életét az Úrnak. Rövid idõ után már nem volt elég csak egy bibliaórát tartani alkalmanként, azt kérték, hogy hétfõ-kedd-szerdán legyen dupla óra, emellett egy-egy óra volt csütörtök-péntek-szombat este is. A vasárnapunk volt csak szabad, de boldogok voltunk, hogy Isten ilyen elfoglaltságot bízott ránk.

Az Úr hamarosan több ajtót is nyitott más városokban, ahogy a hozzánk érkezõk látták azt az õszinte hitet és örömöt, ami azokból a keresztényekbõl sugárzott, akik befogadták az életükbe az Urat. Így hívtak meg minket Szegedre is, ahol az Úr munkája nyomán a hívõk kis maroknyi csapata rövid idõn belül megsokszorozódott. Ekkor történt, hogy egy család, aki Észak-Magyarországról érkezett és csak a szabadságát töltötte itt, egy utcai evangelizáción megtért az Úrhoz. A következõ pár hónapban folyamatosan érkeztek tõlük a levelek, amelyekben arra kértek minket, hogy szolgáljunk az ország északi határán fekvõ Esztergomban is. Egészen konkrétan: küldjünk valakit, aki tanítja az Igét és vezeti a dicsõítést. 

Isten gondoskodott róluk és néhány srác hamarosan megkezdte a szolgálatot Esztergomban. Röviden ennyi tehát. Azóta Isten új lehetõségeket nyitott meg, és nemcsak Baján, Szegeden és Esztergomban jöttek létre gyülekezetek, hanem Budapesten, Debrecenben, Kaposvárott, Vácott, Dunaújvárosban, Egerben, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsett, Sárbogárdon, Szombathelyen, Tatabányán, Tompán és Vésén. Mindemellett úgy érezzük, hogy még további gyülekezetek plántálása és missziók kiküldése áll a küszöbön.